A kevert fonalak keverési aránya

A keverési arány kulcsfontosságú tényező a szövet megjelenésében, stílusában és viselhetőségében, és befolyásolja a termék költségét is. A keverési arányt a termék alkalmazása és követelményei alapján kell meghatározni.
1. A tipikus poliészter és pamut keverék aránya 65:35. A poliészter keverék arányának növelése jelentősen javítja a ráncok helyreállítását és a kopásállóságot, de fokozatosan csökkenti a nedvesség felszívódását és a légáteresztő képességét, valamint növeli a statikus elektromosságot. A ropogós tapintást igénylő felsőruházati szöveteknél a poliésztertartalom növelhető; a kényelmet igénylő fehérneműk esetében alacsonyabb poliészter-pamutkeverék arány használható.
2. Közepes - és hosszú- poliészter és viszkóz keverékek esetén a tipikus poliészter és viszkóz keverék aránya 65:35. Ha a viszkóztartalom meghaladja az 50%-ot, akkor a termék ráncosodása és morfológiai stabilitása romlik. Ha hozzávetőleg 15% nejlont ad a poliészter-viszkóz keverékhez, az anyag még kopásállóbbá-ellenállóvá. 3. válik. Az általánosan használt poliészter/akril keverék aránya 50:50, de 60:40 arány is használatos. A közepesen{16}}hosszú poliészter- és akrilszálakból kevert anyagok plüss tapintásúak, de jelentős statikus töltést mutatnak. Az akriltartalom növekedésével fokozatosan csökken a szövet szilárdsága, nyúlása, szakítószilárdsága és kopásállósága. Ez a teljesítményromlás különösen szembetűnő, ha az akriltartalom meghaladja a 65%-ot.